A lelőhely 37-39 m mélységben található, a tengerfenék sziklás és homokos lejtőinek határán és kb. 130 m távolságra a tengerparttól. Egy kb. 400 darabból álló, jól látható amfóra csoportról van szó, amely tipológiailag a Lamboglia 2 csoportba tartozik és további alcsoportokra osztható. A formájuk alapjellemzői szerint az amfórák a Kr. e. 1. sz.-ra datálhatóak, a késői Római Birodalom idejére. Az amfórák zömmel tengeri növényzettel vannak borítva, egy kompakt egésszé kapcsolódtak össze és csak egy kis részük helyezkedik el távolabb a fő, koncentrált lelőhelytől.
Északkeleti irányban, kb. 38 méter távolságra található az 1,6 m hosszú, ókori ólomfa horgony ólomrúdja, amely valószínűleg ugyanahhoz a hajóhoz tartozott. A rúd közvetlen közelében fekszik egy meghatározhatatlan korú, nagyobb kerámia edény alja is.
A tengerfenéken található lelet fekvése arra utal, hogy nem olyan rakományról van szó, amely a tengeri katasztrófa során esett ki a hajó fedélzetéről, hanem a hajóval együtt süllyedt a tengerfenékre.
A fő amfóra- koncentráció hossza kb. 23-24 m, amely egy 25-30 m hosszú hajóra utal.