A kutatás a Šimuni táborban indult az előkészító munkákkal és a szükséges felszerelés biztosításával. A kutatásban együttműködött a Horvát Restaurációs Intézet, a Zadari Egyetem Régészeti Tanszéke, a Zadari Archelogóiai Múzeum és a zadari Nemzetközi Víz Alatti Régészeti Központ. A tábor vezetősége biztosította a logisztikai támogatást a kutatócsoport elhelyezésében, a lelőhelyen való búvárkodás logisztikai támogatója pedig a Foka Búvárközpont volt. A kutatás szükségleteihez az összes résztvevő búvárfelszerelésen kívül a Foka Búvárközpont két gumihajója is fel lett használva, valamint a búvárpalackok töltéséhez is a központ anyagai kerültek felhasználásra. A búvármerüléshez Nitrox 28-at használtak, a dekompresszióhoz pedig tiszta oxigént. Erre az alkalomra egy speciális készülék lett kifejlesztve az oxigén mélytengeri belélegzéséhez, az ún. „búvár nargila“, a technikai megoldások kifejezetten ehhez a kutatáshoz lettek elkészítve. Ezenkívül, a kutatás során a Búvárközpont helyiségei szolgáltak az eszközök és szerszámok tárolására, a munkaértekezletek helyszínéül, valamint itt készült el a leletek elemzése és a dokumentáció kidolgozása is.

Az akcióban összesen 18 búvár vett részt, akik merülő párokba lettek csoportosítva. Naponta kétszer merültek alá, a lelőhely mélysége miatt a búvárok merülési ideje 20 percre lett korlátozva a tengerfenéken.
Minden búvárcsoport a munkaértekezleteken előre megbeszélt, meghatározott feladatokkal rendelkezett.